"Azóta szüntelen Őt látom mindenhol. Meredten nézek a távolba, otthonom kőpokol, szilánkos mennyország, folyékony torz tükör, szentjánosbogarak fényében tündököl..."

Magánélet romokban..Most aztán tényleg félek. Mert van mitől. Nem akarom elveszteni Őt. Ő jelenti a világot nekem. Sőt annál többet is"...Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár,tátongó szívében szögesdrót,csőrében szalmaszál. Magamat ringatom,még ő landol egy almafán, az Isten kertjében almabort inhalál."
Tényleg kiírok mindent magamból. Legalább azzal is lefoglalom magam.