Tuti, hogy direkt kínoz a viselkedésével. Annyira paradox. Nem értem. Miért jó ez neki? Eszméletlenül fáj. Mindenhol. Remélem egyszer megérti Ő is, hogy mennyit jelent nekem és hogy mit tesz... Szerintem nem ezt érdemlem. Bár az is előfordulhat, hogy tévedek. Ez is benne van a pakliban. Valamivel csak kiérdemeltem. Hiszen máskülönben miért viselkedne így? Okos, eszméletlenül szép és kedves is.... gyönyörűek a szemei. Annyira elvarázsolnak. És a szép ajkai is... Mindene egyszerűen. Majdnem tökéletes. Biztosan ebben fogok meghalni. Vagy Vele a boldogságtól, vagy nélküle a bánattól...

Lehet az ember a szerelemtől egyáltalán függő? Hülye felvetés, de van benne ráció. A Kristóf kérdezte tőlem egyszer a héten. Én is hülyén néztem csak. Nem fogtam fel nagyon, mire gondol... Aztán felsorolta hogy miket csináltam eddig egy hónapja. Mintha elvonón lennék. Érdekes párhuzam. Tulajdonképpen szörnyű. De ez van. Állítólag mindenkinek át kell élnie az életben egy nagy csalódást. De nem akarom, hogy nekem ez legyen az... nem lehet hogy Ő legyen a csalódásom.(megint fázik a lábam. Pedig direkt nem cigiztem két hete, hátha pluszpont. Lószart nem ért ez sem. Semmit sem ér, amit eddig csináltam...) Remélem nem esik le neki az utalás, hogy újra írom a blogot. Szar lenne ha kiderülne. Nem láthat most belém. Ha megtudja, hogy mit gondolok róla, még kevésbé sanszos hogy visszakapom. De a Daninak muszáj leesnie... Neki látnia kell. Direktben nem mondom el neki. Okos gyerek....

Jahigen. Új skin(karácsonyos), új cumók legalul, oldalt kevesebb faszság, motiváció. Hú, de skizoid dolgokat tudok csinálni... Mintha nem tudnám hogy mit csináltam percekkel ezelőtt.... Értelmetlen ez a poszt is.... Mint az élet. Régen jobb volt.

37 nap van karácsonyig... az életem romokban. Utoljára nulladikban tartottam itt. Bár az ennyire nem volt rossz. Ez most sokkal komolyabb annál. Annyira fáj egyszerűen. Hiányzik. Meghalok érte. Azok a gyönyörű zöld szemek... Mindennél jobban szerettem. És még most is bármit megtennék érte. Pech. Ilyen az én formám. Jó nagy balek voltam. Tényleg csak jót akartam...

Inkább nem picsogok. Értelmetlen. Úgysem érdekel senkit. És senki sem olvassa ezt rajtam kívül. Szerencsére. De elméletileg írnom kell. Terápiás jelleggel jó lenne. Régen is ezzel "gyógyítottam" magam. Meg a grafológus szerint bennem van. És valahol érzem én is magamban a kis filozófust. De jelenleg ő sem akar élni a másik fele nélkül. Értelmetlen minden nélküle... De igazából nem is picsogok. Mert az töketlen szar dolog. Meg nem is sírok mert az buzis. Mit meg nem tesz a szerelem az emberrel... A világ egyik legszebb dolga. De valahol a legkínzóbb is... Az a legszarabb a dologban, hogy tudom, hogy Ő az, akire szükségem van életem hátralevő részében. Bármi is történt eddig. Nem érdekel. Akkor is kitartok mellette. Nem fogom feladni. Véglegesen belé szerettem. És ha Berlinig sem fog összejönni... Nem tudom mi lesz velem. Soha nem fogok visszajönni erre a helyre. Ezt már biztosan tudom... Semmi értelme nem lenne... Nélküle semminek sincs. Szar ez így. Szar az élet. Fölösleges.

De ugye most épp' nem hisztizem és nincs világfájdalmam. Voltam pénteken grafológusnál. 1500-ba került, de megérte. Ijesztő. Sok olyan dolgot mondott amit tudtam vagy sejtettem. Voltak olyanok is amiket valahol tudat alatt gondoltam, de most jobban tudatosult. Viszont sok olyan dolgot is megmondott, amit soha az életben meg nem mondtam volna, hogy tudhat. Félelmetes. A héten volt pályaválasztási börze meg mindenféle Beratung is. Gazdaságpszichológia. Egész jól hangzik.

Eldöntöttem. Fogok írni, amilyen gyakran tudok. És kifejtősöket is. Szükségem van rá. Ilyen állapotban mindig előjön belőlem. Meg az önfejlesztést mindig is fontos dolognak tartottam. Ez is módja. Mint például a zöldség-gyümölcs evésnél. Azt is csak Ő tudta belém énekelni... Na szép, megint nála jutottam ki. Szörnyű dolog ez. Mintha kasztráltak volna. A legszarabb az, hogy simán lehetne más. De senki sem kell... Csakis Ő. De nagyon...