37 nap van karácsonyig... az életem romokban. Utoljára nulladikban tartottam itt. Bár az ennyire nem volt rossz. Ez most sokkal komolyabb annál. Annyira fáj egyszerűen. Hiányzik. Meghalok érte. Azok a gyönyörű zöld szemek... Mindennél jobban szerettem. És még most is bármit megtennék érte. Pech. Ilyen az én formám. Jó nagy balek voltam. Tényleg csak jót akartam...
Inkább nem picsogok. Értelmetlen. Úgysem érdekel senkit. És senki sem olvassa ezt rajtam kívül. Szerencsére. De elméletileg írnom kell. Terápiás jelleggel jó lenne. Régen is ezzel "gyógyítottam" magam. Meg a grafológus szerint bennem van. És valahol érzem én is magamban a kis filozófust. De jelenleg ő sem akar élni a másik fele nélkül. Értelmetlen minden nélküle... De igazából nem is picsogok. Mert az töketlen szar dolog. Meg nem is sírok mert az buzis. Mit meg nem tesz a szerelem az emberrel... A világ egyik legszebb dolga. De valahol a legkínzóbb is... Az a legszarabb a dologban, hogy tudom, hogy Ő az, akire szükségem van életem hátralevő részében. Bármi is történt eddig. Nem érdekel. Akkor is kitartok mellette. Nem fogom feladni. Véglegesen belé szerettem. És ha Berlinig sem fog összejönni... Nem tudom mi lesz velem. Soha nem fogok visszajönni erre a helyre. Ezt már biztosan tudom... Semmi értelme nem lenne... Nélküle semminek sincs. Szar ez így. Szar az élet. Fölösleges.
De ugye most épp' nem hisztizem és nincs világfájdalmam. Voltam pénteken grafológusnál. 1500-ba került, de megérte. Ijesztő. Sok olyan dolgot mondott amit tudtam vagy sejtettem. Voltak olyanok is amiket valahol tudat alatt gondoltam, de most jobban tudatosult. Viszont sok olyan dolgot is megmondott, amit soha az életben meg nem mondtam volna, hogy tudhat. Félelmetes. A héten volt pályaválasztási börze meg mindenféle Beratung is. Gazdaságpszichológia. Egész jól hangzik.
Eldöntöttem. Fogok írni, amilyen gyakran tudok. És kifejtősöket is. Szükségem van rá. Ilyen állapotban mindig előjön belőlem. Meg az önfejlesztést mindig is fontos dolognak tartottam. Ez is módja. Mint például a zöldség-gyümölcs evésnél. Azt is csak Ő tudta belém énekelni... Na szép, megint nála jutottam ki. Szörnyű dolog ez. Mintha kasztráltak volna. A legszarabb az, hogy simán lehetne más. De senki sem kell... Csakis Ő. De nagyon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése